Karitász karácsony 2011

 „Bizony mondom nektek, amit cselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek.”
/Mt 25,40/

Egy kg cukrot a szegényekért

Kedves Testvérek!

Ebben az évben az adventi időben ismét szeretnénk tartós élelmiszert, és játékokat gyűjteni a szegény családok számára. Ehhez kérjük az Önök áldozatos segítségét, melyet az elmúlt évben is megszívleltek.
Tudjuk, a gazdasági válság minden családot nagyon megpróbál. Azonban nem szabad, hogy a fejünket homokba dugjuk. Igazi keresztény összefogás szükségeltetik. Hiszem és tudom, erre képesek vagyunk, mint a szegény asszony két fillérje. Adni mindig is öröm és duplán kamatozik odafent. Ha keveset is, de megosztjuk a nálunk szegényebbekkel. Ezért is lett az idei karácsonyi jelmondatunk: Egy kg cukrot a szegényekért. Nem szabad a magunk csigaházába bezárkózni. Nem lehet, hogy az ördög röhögjön a markába, lám-lám, már megint sikerült és nem törődik senkivel, csak a maga baja a fontos.
A következő vasárnaptól december 11-ig a szentmisék után, vagy hétköznap a sekrestyében lehet adományaikat leadni. A Karitasz Karácsonyt december 18-án tartjuk itt a templomban.
Hálás köszönet előre is!

Az adventi felkészülésben számot adhatok Istennek mennyire voltam irgalmas fele barátaimmal ebben az évben.
Megtettem minden tőlem telhetőt a közösségben való segítésben?
Ha csak egy keveset is, de észrevettem a szűkölködőket?
Mennyire voltam önző, hogy saját bajom volt a legfontosabb?
Hosszú éveken keresztül szolgálhattam a templomi közösségben. Majd három évvel ezelőtt a jó Isten igencsak megpróbált, és ez tart a mai napig is. Jött a betegség és átformálódott az életem. Megszűntek a napi szentmisék / ezt tudom a legnehezebben elfogadni/, kötve vagyok az elmenetelekhez, nem tudok már részt venni zarándoklatokon stb.. Drága idős gyóntatóm és lelki atyám mindig azt mondja: - Akit az Isten nagyon szeret, azt sok szenvedéssel látogatja meg.
Na, de ennyire?
Hát igen. A magam módján azért próbálok továbbra is, igaz csak egy fél vagyok, szoktam mondani, részt venni a Karitasz munkában.
Csütörtökönként találkozunk a szegényekkel. Tamás / már ha van pénz/ szerény csomagokat készít, Anna Gabriella nővér és időnként én, a fél, vagyis a két és feles csapat szétosztjuk a szegények között, valamint beszélgetünk velük. A családokat próbáljuk legalább kétszer egy évben végiglátogatni.

Életképek:
Apa beteg, rokkantnyugdíjas, hét gyereket nevel, hónapok óta már kikapcsolták a villanyt, ordító szegénység, hideg vízben mos, egy kis gázpalackos tűzhely, spórolni kell avval is, mindenhol a nyomor.
Apa nemrég elhunyt, anya börtönben, négy fiútestvér, kettő fogyatékkal élő. Az egyik fiú leérettségizett, állása nincs, talán januártól lesz, ő próbálja összetartani a családot. Most egy barátjukhoz költöznek, mert a jelenlegi lakást már el kell hagyniuk.
Apa, anya négy gyerek, földszinti lakás, vizes, penészes, apa beteg, az anya gyermekgondozásin van. Állás nincs.
Középkorú asszony, súlyos beteg, leszázalékolt. Nemrég jött ki a kórházból, gyógyszerszámlája 17.000 Ft lenne. Van közgyógy, de az évi keretet kimerítette, csak januárban lesz újra.
Sorolhatnám napestig. Ezek a családok valóban mindent megpróbálnak, de már csak a túlélésért küzdenek.
Támogatás, jóformán semmi, csak üres ígéretek.
A közmunkaprogram már lezárult. Ebben az évben 85 közmunkahely volt a kerületben, Nincs segítség.
XXI. Század Budapest…
Járom a környező pékeket és érdeklődöm az előző napi kenyér és pékáru sorsáról.
Válaszok:
Nagy áruházlánc- Elviszik, nem lehet odaadni senkinek.
Egy másik helyen örülök, mert valaki elviszi a szegényeknek.
Harmadik helyen: - Jöjjön érte, eltesszük.
Nagy az örömöm, amikor látjuk, milyen jó étvággyal eszik a gyerekek az előző napi finom pékárut.
- Ha, egy kicsit száraz tessék egy picit megvizezni be a meleg sütőbe, és olyan mintha akkor sütötték volna.
Következő héten jönnek, megköszönik a tanácsot. Most inkább sírni volna kedvem..
A XXI. Század Magyarország - Budapest…
Uram irgalmazz! A milliomosoknak, akik azt hiszik örökké élnek, és az isten a pénz és a hatalom, pedig a koporsón nincsen zseb!
Más.
Négy héttel ezelőtt a vasárnapi szentmisén szalad a sekrestyébe egy idősebb hölgy és keresi a mellékhelységet. Eligazítom, majd kéri, imádkozzam érte, mert másnap egy nagy műtétje lesz a klinikán, ez már a 28! Hű-ha újabb arcpirulás, nekem „csak” 18 volt még eddig.
Természetesen lélekben felkészült, szentgyónás, szentáldozás betegek kenete. Ott marad a szentmisén. Érte ajánlom fel és orvosaiért.
Pár nap múlva megkerestem a kórházba. Nem tudtam a nevét, de kértem Szt. Ritát segítsen. Megtaláltam! Köszönöm! Az intenzív osztályon volt, már olyan állapotban, hogy kivihettem fürödni. Amikor kikerült az osztályra ott is többször meglátogattam. Csodálatra méltó a hite! Szeretett volna, eljönni szentmisére mielőtt Visegrádra viszik utókezelésre, hát persze elkísértem. Nagyon hálás volt érte, hiszen megáldozhatott! Megint mérhetetlenül boldog voltam, hogy segíthettem. Nagykanizsán lakik, itt Pesten a barátnője van és egy két ismerős. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Nagyon nehezen gyógyul, de bízik Isten végtelen irgalmában és szeretetében.
Hát ilyen egyszerű ez a szolgálat.
Megint rádöbbentem mennyi nyomorúság van körülöttem és segítenem kell.
Persze nekem is vannak nagyon rossz napjaim, de kérve az erőt csak mindig egy napra, amit a jó Isten megad és megkapom!
Isten nem vár egetverő dolgokat tőlem tudom, hiszen gyarló esendő vagyok én is. Hányszor elesem és kiáltom: - Már nem bírom a keresztet!
Jézus azonban csendesen felemel és segít tovább vinni.
Hát ilyen egyszerű…

Matusekné Székelyhidi Anikó

Áldott Adventet mindenkinek!