(Frissítve: 2009. szeptember 8.)

  A Központi Oltáregyesület alapításának 150. évfordulója és újjászervezésének 20. évfordulója alkalmából szeptember 4-én konferenciát szerveztek Budapesten, Erdő Péter bíboros elnökletével. A tanácskozáson Erdő Péter bíboros interjút adott a Magyar Katolikus Rádiónak.

  – A Központi Oltáregyesületet a XIX. században, 1859-ben alapították. Mi indokolta az egyesület alapítását, és mi volt a célja?

  – Elsősorban az indokolta, hogy az egyházközségek nem léteztek, a plébániák mint közösségek még nem működtek. A hívőknek a közösségi aktivitását az egyház életében, de a társadalomban is, katolikus szellemben, az egyesületek fejezték ki. Az akkori időben, egészen az első világháborúig, a buzgó lelkipásztorok elsősorban vallásos egyesületeket hoztak létre. Ez az egyesület nem akármilyen volt, hanem pápai jóváhagyással rendelkezett, és ezért a főpásztorok is támogatták, szorgalmazták. A célja az Oltáriszentség tiszteletének elősegítése volt. Ehhez hozzá kell tenni háttérként, hogy voltak körmenetek azelőtt is, a barokk kortól kezdve gyakori volt Budapesten is, de a XIX. századra népünnepéllyé váltak, mondanivalójuk kezdett elsikkadni. Nagyon fontos volt tehát, hogy megint a lényegre figyeljünk, és a Krisztussal való találkozásból merítsünk erőt.

  – A Központi Oltáregyesület szorosan kötődik a budapesti Örökimádás-templomhoz. Ez hogyan alakult ki?

  – Először volt az Oltáregyesület, és sok évtizeddel később jött létre az Örökimádás-templom. Ehhez kellettek az örökimádó apácák is, és kellett Kanter Károly dinamikus személyisége, aki előbb az Oltáregyesület elnöke volt, majd ebben a minőségében annyira meg tudta mozgatni az embereket, a különböző társadalmi köröket, hívőket, hogy ezt a szép templomot meg tudták építeni, és biztosítani tudták, hogy ott valóban tartós szentségimádás legyen.

  – Az Oltáregyesület a Krisztus-hívők magántársulása. A Krisztus-hívők magántársulásának milyen szerepe, helye van a Katolikus Egyházban?

  – Hogy magántársulás-e, azt én vitatnám, mert amikor létrejött, akkor még ez a különbségtétel, hogy magántársulás és hivatalos társulás, nem létezett. Az egyesület célját tekintve inkább hivatalos társulásnak minősíteném, mert olyan feladatot vállal, amellyel az Egyház küldetéséből veszi ki a részét. Az Oltáriszentség tiszteletének segítése erőteljesen ide tartozik, és ezért van az, hogy a szabályzat jóváhagyását, a vezetőség megerősítését az illetékes főpásztor végzi. Véleményem szerint tehát valamivel több, mint magántársulás, már csak azért is, mert régen az egyházmegyei körlevelek előírták, hogy a plébániákon ezt meg kell alapítani, például a mi egyházmegyénkben. Amit kötelezően előírt a megyéspüspök, az valószínűleg hivatalos szerveződési forma. De ismétlem, a régi világban nem létezett ez a fogalom; a megkülönböztetést az 1983-as Egyházi Törvénykönyv vezette be.

  – A Központ Oltáregyesületnek bíboros úr a megyés főpásztora, minden hónap első csütörtökén imaórát tart és szentmisét mutat be az Örökimádás-templomban a papi hivatásokért. Ez bíboros úr szándéka, vagy ezzel egy hagyományt követ?

  – Mind a kettő. Szántszándékkal folytatom a hagyományt. A közösségi szentségimádás és a papokért való ima szorosan összetartozik. Papság nélkül nem volna Oltáriszentség. Éppen ezért az Egyháznak múlhatatlanul szüksége van arra, hogy legyenek papok, tehát a szentségimádás és a papokért végzett ima összetartozik.

  A beszélgetés elhangzott a Magyar Katolikus Rádióban, a Magvetés – hitéletünk krónikája című műsorban szeptember 7-én.
Az interjút Zimányi Ágnes, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa készítette.

Forrás: Magyar Kurír

---

Konferencia az Oltáriszentség tiszteletéről



(Frissítve: 2009. szeptember 7.)

  A Központi Oltáregyesület alapításának 150. évfordulója alkalmából szervezett kongresszust szeptember 4-én tartották Budapesten, a PPKE dísztermében.

  A tanácskozást megelőzően, szeptember 3-án 17 órakor imaórát tartottak. 18 órakor Erdő Péter bíboros szentmisét mutatott be az Örökimádás-templomban.

Az ünnepi szentmisén elhangzott szentbeszéd elolvasható innen.*

  Az Oltáregyesület alapításának 150. és újjászervezésének 20. évfordulója alkalmából szervezett konferenciát szeptember 4-én tartották a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán, Erdő Péter bíboros elnökletével.

  Elsőként Puskás Attila, a PPKE–HTK tanszékvezető tanára tartott előadást, Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa „Ecclesia de Eucharistia” c. körlevelében címmel. Füzes Ádám liturgiatanár, plébános az Oltáriszentség tiszteletének történetéről, gyakorlatáról és szabályozásáról beszélt. Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem, a PPKE rektorhelyettese a jámbor társulások történetét ismertette előadásában. Versegi Beáta Mária, SSZHF tanársegéd Az Oltáriszentség lelkülete címmel az Örökimádás-templom lelkiségét mutatta be, arról elmélkedve, mit jelent Krisztus arcának szemlélése.



  Gárdonyi Máté történész a katolikus egyesületek történelmi és jelenkori szerepét, azok születését és újjáéledését részletezve ismertette az Oltáregyesület alapításának történetét, kiemelve Kánter Károly (1853–1920) meghatározó tevékenységét.

  Varga László kaposvári plébános tanúságtételében elmondta, hogy a szentségimádás gyakorlatát illetően „módszert keresett, de titkot talált”. A szentségimádás személyes kapcsolat, életforrás; „átformálja azt, aki bemerészkedik ebbe a jelenlétbe” – hangsúlyozta az előadó.

*

  Az ülést 17.30-kor ünnepi vesperás, 18 órakor szentmise, majd 19 órakor komolyzenei koncert követte az Örökimádás-templomban. Szeptember 5-én 15 órakor megemlékezést tartottak Boldog Kalkuttai Teréz anyáról, nővéreivel és szegény testvéreikkel az Örökimádás-templomban.

  A jubielumi rendezvénysorozat zárásaként szeptember 6-án, a Központi Oltáregyesület országos lelkinapján 11 órakor Paskai László bíboros ünnepi hálaadó szentmisét mutatott be a Központi Oltáregyesületért az Örökimádás-templomban.

Forrás: Magyar Kurír

A konferencia hanganyaga ide kattintva letölthető!